Ezt persze a nagy magyar sakkozók írják 150 éve, nekem csak elmondták, már aki tehette. 32-en vállalkoztak rá, köztük féltucat külföldi világklasszis. A Fizikusok szerzője, Dürrenmatt bizonyára azt adta volna neki címként, hogy Sakkozók. Hiszen ahogy egykor Darvas, Várkonyi és Tomanek, ugyanúgy rohangálhatna ki-be bolondokházi szobájából Korcsnoj, Karpov és Kaszparov. De azok érdeklődésére is számítok, akik nem sokat konyítanak a sakkhoz, mivel e hármas szerelmi románcával a szocializmus egésze leírható, mármint Moszkva, a végek és az emigráció viszonya. És iszonya.

Ahogy a Polgár lányok története is több egy család kálváriájánál, bár aztán átcsap egy hollywoodi mesébe. Bobby Fischer után is sokat nyomoztam, amihez nem kellett messze utaznom, csak Zuglótól Zentán át Belgrádig. A Szpasszkij elleni 1992-es visszavágó után hét évig élt nálunk, erről is sok mindent megtudhatnak.

Lékó életútját 11 éves kora óta követem, Portischét, Benkőét, Bilekét jóval régebben, nem beszélve a Ribli, Sax, Adorján hármasról. Ivánka és Verőci előbb egymással csatázott, aztán... Nagy öröm, hogy a Polgár lányokat, Zsuzsát, Zsófit és Jutkát is sikerült összeterelni és Szpasszkij, Kramnyik, Korcsnoj valamint Gligorics is időt szakított rám. Továbbá a 97 éves Lilienthal, a nála is idősebb Szerényihez már nem mehettem, Szabó Lászlóhoz szerencsére még időben bekopogtam. Hallgattam a sok konfliktust, mégis egyre inkább úgy éreztem, van abban az elkoptatott jelmondatban valami, hogy Gens una sumus, egy család vagyunk. Vagy ahogy Akela tanítja Mauglinak, egy vérből valók vagyunk.

Vigyázat, nem szakkönyv, ebből senki se tanulhat meg sakkozni, csak végigélhet újra ragyogó pályafutásokat, izgalmas kalandokat. 500 oldal, 200 kép, 30 játszma, szóval nem egy Kelemen Anna.

Hogy mi a 32 beszélgetés műfaja? Köszönet. Amiért az ő jóvoltukból oly sok nap érezhettük magunkat mi is egy picit győztesnek. Mert egy ilyen kis országnak is lehet esze. Csak néha elveszti.