A Microsoft Windows előnyei és hátrányai

A Microsoft Windows program, illetve az azt fejlesztő vállalat történetének kezdetéhez nem kevesebb, mint 28 évet kell visszanyúlnunk az időben. 1975-ben két amerikai programozó - Paul Allen és egy egyeteméről éppen kibukott diák, Bill Gates - a Washington állambeli Richmondban megalapították a Microsoft nevű szoftvervállalatot. Első munkájuk egy Altair 8800-as számítógépre kifejlesztett BASIC programnyelv megírása volt, amely olyannyira sikeres volt, hogy a vállalat ezen év végén már több mint egymillió dollár bevételt ért el. Hat évvel később jelent meg első operációs rendszerük, az International Business Machines (IBM) által megalkotott személyi számítógépekre fejlesztett MS-DOS (Disk Operation System) szoftvercsomag. A társaságnak ekkor még komoly versenytársai voltak a szoftverfejlesztés piacán - elég ha csak a Novellt és a Symantecet említjük - sőt, ekkoriban még az IBM rendszerű PC-k későbbi igen erős térnyerése sem volt megjósolható az idők folyamán tönkrement Commodore és a grafikai valamint tördelési alkalmazások terén ma is vezető Apple Macintoshokkal szemben.

1983-ban jelent meg első Windows nevezetű alkalmazáscsomagjuk, amely akkoriban igen egyedi volt azon a téren, hogy a számítógép kezelését nem az addigi bonyolult parancsvezérelt módon kellett kezelni, hanem egy grafikai felület által néhány gombnyomással is munkára lehetett bírni. Ez sok felhasználó számára nagy segítséget jelentett, de a számítástechnikában jártas egyének sokszor nem igazán tudtak megbirkózni az igencsak lebutított felülettel, mivel sok addig természetes módon szabályozható dolog egyszerűen automatizálttá vált.

Az első, már komolyabb munkára is alkalmas Windows 1990-ben jelent meg 3.0-ás verziószámmal, majd nem sokkal később ennek továbbfejlesztésével került forgalomba a Windows 3.1, mely sokáig etalonnak számított a grafikus felhasználói felületek között. Ezen programokat már nem egyszer illették és kínálták operációs rendszerként, noha önálló futásra még természetesen képtelenek voltak. A Windows ezen időszakban kezdett egyeduralkodóvá válni piacán, és talán éppen ezért, az első rosszalló megjegyzések és támadások a programmal szemben ekkoriban kezdtek felszínre bukni, és már akkoriban is úgy tűnt, hogy a kritikák egy része egyáltalán nem alaptalan. Tény, hogy egy Windows 3.1-es, mögötte az utolsó önálló MS által fejlesztett 6.22-es DOS-szal és egy akkoriban jobb gépnek számító 486-ossal viszonylag jól megfért, de a program stabilitása az egyre sokrétűbb, és a gép erőforrásait már egyre jobban felemésztő alkalmazások megjelenésével igencsak romlani kezdett. Éppen ezért ekkoriban még talán előnyt is jelentett, hogy a program nem volt valódi operációs rendszer, és a Windows esetleges összeomlása még nem feltétlenül jelentette magának a gépnek a vesztét.

Meglehet, hogy már a Microsoft fejlesztői is érezték a program meggyengülését, és ennek hatására láttak neki egy "testvérprogram" megírásához, mely lehetőségeiben ugyan nem annyira sokrétű, ám stabilitás tekintetében jóval fejlettebb. 1993-ban meg is jelentették Windows NT névre keresztelt, főleg hálózatoknak szánt programjukat, melynek két verziója tovább specializálta a programot kiszolgáló (NT Server) illetve kliens (NT Workstation) gépek számára. Az eddigiekkel ellentétben az NT már valódi operációs rendszer volt, és talán ennek is köszönhető, hogy a program - bár irodai alkalmazásokon és egyszerűbb programon kívül még nem sok mindent tűrt meg - sorozatos fagyásaitól nem kellett tartani. A programot a standard Windowsnál jóval bonyolultabb volt kezelni, de mivel amúgy is hozzáértők számára fejlesztették, ez nem is jelentett különösebb problémát.

Mialatt a 3.1 és az NT 3.51 fénykorát élte, a cég programozói már egy generációváltás megtervezésén és megvalósításán dolgoztak, és hosszú ideig úgy tűnt, bár ne tették volna. A vállalat egy merőben más felhasználói felület bevezetésén és valódi Windows operációs rendszer kidolgozásán fáradozott, melyet először - utalva a hatalmas lépésre - már nem is Windows, hanem eredetileg Chicago néven dobott volna piacra, bár a 4.0-ás verziószám azért megőrizte a folyamatosságot. A név végül maradt, és 1995 őszén hivatalosan is megjelent a Windows 95, mely miden bizonnyal a Microsoft és az egész számítástechnika legnagyobb baklövése volt. A program megjelenését sok felhasználónál természetesen nagy öröm kísérte, hiszen új felülete révén kezelése rendkívül egyszerűvé vált, és egy átlagos felhasználó számára nagy kényelmet jelentett. A bonyolult programkezelő helyét átvette a start menü, a gyakrabban használt ikonok közvetlenül az asztalon kaptak helyet, a futó programok pedig kényelmesebben elérhetővé váltak a tálca segítségével.

A kezdeti örömöket azonban jelentősen visszavetette az a tapasztalat, ami a program használata során keletkezett. Lemezkezelése még ugyanarra a régi FAT16 rendszerre épült, mint a korábbi MS-DOS-é, noha ekkoriban már igencsak kezdtek gigabájtos nagyságrendűvé válni a winchesterek, ezáltal a helykihasználás rendkívül pazarlóvá vált. Bevezették a hosszú fájlnevek használatának lehetőségét az addigi 8.3-as rendszer helyett, azonban ez sokhelyütt inkább gondot jelentett, és a speciális nemzeti karakterek még ekkor is komoly problémákat okoztak. Stabilitása messze alulmúlta minden más programét, és a Win 95 az "A világ legmegbízhatatlanabb és leginstabilabb operációs rendszere" díjra való pályázásával minden bizonnyal a mai napig is a vetélytársak azonnali és egyöntetű visszalépését eredményezné. Mindennapos jelenséggé vált a kékhalál, a felhasználó akaratlanul is dll-fájlok nevének tömkelegét ismerte meg, a program pedig idővel olymértékben skizofrénné vált, hogy nemes egyszerűséggel Dr. Watson-nak képzelte magát. (Skizofréniáról amúgy csak annyit, hogy az én NT4-re való váltásomnak az adta meg a végső löketet, hogy a Win95 egyik öt másodperces ámokfutása során olymértékű kárt tett a FAT-ben (vagy tán magában a partíciós táblában), hogy a Windows könyvtárat gyakorlatilag bárhonnan legalább tízszer el lehetett érni, hogy a 300 megás adatvesztést már ne is említsem.) Az operációs rendszer megjelölésről egyébként szintén lehetne vitatkozni, mert bár sokan mondták, hogy ez már tényleg az, egy számítógépekhez valamit is értő ember csak mosolyogni tudott, amikor a sajátgépben kutatva egyszer csak meglátott egy bizonyos MSDOS7 nevű könyvtárat, benne a régi jó ismerős command.com-mal és társaival. A Windows 95-ben csúcsosodott ki egyébként az a probléma is, hogy aki kevésbé értett a gépekhez, viszonylag könnyen eligazodott, de a szakavatottabbak igen nehezen ismerték ki magukat, hogy a Windows által megfelelőnek talált alapbeállításoknál hogyan lehet azért mégis valamivel megfelelőbbet ráerőltetni. Problémát jelentett még a program igen nagy erőforrás igénye. Habár a Microsoft eredetileg 486-os gépekre már ajánlotta a 95 telepítését, egy valamirevaló Pentium nélkül a program használhatatlanul lassú volt, a merevlemezt pedig a legnagyobb hódítókat megszégyenítő módon gyarmatosította. Nem beszélve arról a hibár$Ł^%@*š!&UNIDRV.DLL

A Windows 95 megjelenésével nagyjából egyidőben jelent meg az NT család következő 4.0-ás tagja, amely már a programok szélesebb körét támogatta, és az új grafikus felületet ötvözni tudta az NT-től megszokott stabilitás. A nagyobb kapacitású adathordozókat használók számára jóval kedvezőbb volt a direkt erre a rendszerre - és más operációs rendszerek által sajnos még nem támogatott - NTFS (NT File System), mely egyrészt jóval helytakarékosabbá tette a lemez használatát, de biztonsági lehetőségei is messze felülmúlták a FAT rendszert, amit természetesen az NT szintén kezelni tudott. Éppen ezen előnyök miatt egyre több olyan felhasználó, aki elvileg nem képezné az NT szoftverek célcsoportját kezdett áttérni a rendszerre. Igen előnyös volt az is, hogy az NT rendszere már képes volt több operációs rendszert is kezelni egy gépen, aminek következtében egy NT és mondjuk egy Win 95 gond nélkül futott ugyanazon gépen, a felhasználónak indításkor egyszerűen csak ki kellett választania egy menüből a használni kívánt rendszert.

A Microsoft - látva a 95 kudarcát és az NT előretörését - ekkor kezdte komolyan fontolóra venni, hogy a másik sorozat fejlesztését nem folytatja, hanem inkább az NT rendszerű operációs rendszert próbálja meg az alkalmazások széles köre számára partnerré alakítani. Nem sokkal később aztán be is jelentették, a Windows 98 lesz az utolsó MS-DOS alapú Windows rendszer (tehát végül is beismerték, hogy a programnak még mindig ez alkotja a magját).

1997 őszén aztán megjelent a már-már megváltóként várt Windows 98. Ez a szoftver szerencsére már jóval kevesebbszer omlott össze elődjénél, és sok korábbi hibát kijavítottak benne. A program itt már a régi mellett egy továbbfejlesztett fájlkezelési rendszert, a FAT32-t is képes volt használni, mely ugyan még mindig nem érte el az NTFS szintjét, de a foglalási egységek (cluster) méretének lecsökkenése miatt már jóval nagyobb adatmennyiség fért el ugyanazon a winchesteren, és a hosszú fájlnevek kezelését is jobban végezte. A nagyobb számítógépes hálózatok, de legfőképpen az internet nagymértékű előretörése miatt a programban előtérbe került a hálózati kommunikáció, elsősorban a TCP/IP rendszerek terén, melyet egyébként a program leglényegesebb újításaként harangoztak be, mondván, ez a program fogja teljes mértékben összekötni a felhasználót a világhálóval. Az alapkonfiguráció részévé vált az MS Internet Explorer, és sok más programba, például az Office 97 csomagba is beépítették az internettel való kommunikáció lehetőségét.

Ezen funkciók révén valóban könnyebbé vált az internettel való kapcsolat, ám talán éppen emiatt a Microsoft hamarosan komoly bajba került. A vállalatot ugyanis igen heves támadások kezdték érni a konkurencia és néhány önjelölt jogász által, ami egészen odáig fajult, hogy végül már maguk az USA államai indítottak pert a szoftveróriás ellen. Hivatalosan azzal az indokkal perelték be a céget, miszerint az IE Windowsba integrálásával a cég árukapcsolást hajtott végre, és ezzel megszegte a trösztellenes törvényt, visszaélt gazdasági erőfölényével. Ez az indok természetesen csak ürügy volt, a probléma forrása valójában az volt, hogy a vállalat - azon túlmenően, hogy monopolhelyzetbe került - túlnőtte saját magát, és az állami szabályozás lassan-lassan kezdte elveszíteni kontrollját felette. A mai fejlett, szinte teljes mértékben számítógépekre épülő világban pedig valljuk meg, hogy ez nagyon is komoly problémákat vet fel. A perlők, és ezáltal végül is maga az USA vezetése azt szerette volna elérni, hogy a vállalatot darabolják fel, és a Windowst tegyék nyílt forráskódú szoftverré. Ennek hatására kezdtek aztán később megjelenni nyílt kódú, szabadon fejleszthető operációs rendszerek, mint például a Linux. A per aztán évekig húzódott, majd szép lassan elcsitult a vállalat körüli vihar. További problémát jelentett még, hogy a felhasználó számítógépe és az internet összemosódása folytán súlyos adatvédelmi problémák léptek fel, amik egyrészről a számítógépen tárolt adatokkal szemben vetődtek fel, másrészről az interneten küldött személyes adatok - mely egy egyszerű levéltől akár egy bankkártya adataiig is terjedhet - kapcsán. Sokan támadták a céget amiatt is, hogy az internet ilyen fokú integrációja lehetővé teszi számára a gépen való kémkedést, amit sokak szerint rendszeresen végzett is.

A Windows 98-ban számos kisebb újítást is felfedezhetünk. Megjelentek az OpenType betűkészletek, amelyek a True Type típusok egyszerű ANSI készletével szemben már magukban tudták hordozni egy betűtípus akár valamennyi speciális karakterét, kezdve a közép-európai készlettől a héberen át az indiai, vagy éppen thai betűkig, nagy előrelépést jelentve a különleges karakterek helyes megjelenítése érdekében, ami azért még a mai napig is több-kevesebb problémát jelent. Bevezetésre került az ún. Plug-and-Play ("Kösd rá és játssz") rendszer, amivel elvileg egy periféria csatlakoztatása után a felhasználónak gyakorlatilag semmi dolga nem akadt. A számítógép felismerte a rádugott eszközt, majd felinstallálta a hozzá szükséges vezérlőket. Nos, maradjunk annyiban, a rendszert ekkoriban még inkább Plug-and-Pray néven lehetett említeni. Sokak számára a mai napig emlékezetes az a pillanat, amikor a Windows 98 bemutatóján, miután Bill Gates egy nyomtatót csatlakoztatott a számítógéphez, a program azon nyomban teljesen lefagyott.

A fejlesztések ellenére a program azért még mindig eléggé ingatag volt, és gyakran fordultak elő problémák vele, így a sorozatos javítócsomagok kiadása helyett megjelentették a Windows 98 Second Editiont, ami viszont már a stabilitás és az online biztonság terén fejlettebb volt. Összességében, a programnak voltak ugyan problémái, de egy normális gépen egy jól konfigurált 98 SE úgy ahogy jól futott, végül is tehát inkább e program váltotta fel méltó módon a Windows előző generációját.

A Windows NT továbbfejlesztése eközben lázasan folyt, az eredetileg NT 5.0-nak tervezett programot ugyanis át kellett tervezni, lévén hogy a következő program nem egyszerűen egy újabb NT kellett, hogy legyen, hanem elsősorban már a Windows 98 folytatásának szánták. Ennek is köszönhetően a Windows 2000, noha NT alapra épült (hivatalos verziószáma Windows NT 5.0), felhasználói felülete és beállítási lehetőségei révén már inkább a 98-ra hasonlított, mint elődjére. Kijavításra került egy sor 98-as betegség, és szerencsére a stabilitás a jól megszokott NT minőségű volt, így a program sok tulajdonsága alapján képesnek bizonyult a neki szánt szerep betöltésére. Kevés tulajdonság alapján azonban meg sajnos nem, ugyanis sok szoftver - főleg az erőforrásigényesebb játékszoftverek és néhány speciális program - még mindig kompatibilitási problémákkal küzdött, és gyakorlatilag képtelen volt 2000-en futni.

Talán ez eredményezte, hogy nem sokkal a program kiadása után megjelent a Windows Millenium Edition, amely gyakorlatilag a Windows 98 folytatása lett volna, de inkább egy sebtiben összetákolt program benyomását keltette, és az újítások ellenére az elmozdulás nem pozitív irányba, hanem inkább a Win 95 felé volt tapasztalható. A program újra igen ingataggá vált, és kompatibilitási problémák is nagy számban léptek fel. Részben eme problémák hatására, részben az eddigieknél lényegesen kevesebb eladások száma miatt a Microsoft fejlesztői úgy tűnik végleg lemondtak ezen generáció fejlesztéséről, és az ME-t mindenki próbálta minél gyorsabban elfelejteni.

A program - valószínűleg hibrid jellegének köszönhetően - sajnos nem jeleskedett a perifériák kezelésében. Sem a Win 95/98/ME, sem pedig az NT 4 vezérlőszoftverei nem voltak megfelelőek számára, így sokszor komoly gondot jelentett egy adott eszköz megfelelő csatlakoztatása és használata, és sajnos a későbbi XP is más vezérlőket használ, mint a 2000, így ezen a területen valamennyi Windows komoly kompatibilitási gondokkal rendelkezik mind a mai napig. Ezt a problémát ellensúlyozza némileg, hogy a Plug-and-Play rendszer megbízhatóvá vált, és a program alapból rendelkezett igen sok korábbi eszköz hozzá megfelelő vezérlőjével.

Hibái ellenére a Windows 2000 már komoly alapszoftvernek bizonyult, és a használók végre elfelejthették a számítógép lefagyása okozta sorozatos problémákat. Továbbfejlesztették az online biztonságot, az internet használata még kényelmesebbé vált, az alkalmazások pedig zökkenőmentesen futottak, egymás akadályozása nélkül. Nagy erénye a programnak, hogy valójában ez volt az első Windows, amit már igen jól be lehetett állítani a felhasználó igényeinek megfelelően, noha ez kezdő felhasználók számára még nem volt túl egyszerű. Megjelent az ún. hibernálás lehetősége is, ami annyit jelentett, hogy a gép egy gombnyomással leállíthatóvá vált munka közben is, a Windows winchesterre mentette a memóriában tárolt adatokat, és a következő bekapcsoláskor a gép pontosan ugyanabból az állapotból indult, mint a hibernálás előtt volt.

A program sikere valószínűleg önbizalmat adott a Windows 2002 - vagy ha úgy tetszik Windows NT 5.1 - fejlesztőinek, és ez év eleji, addigra Windows XP (Experience) névre keresztelt program megjelenése már valóban élményt jelentett. A felhasználói felületet kissé átformálták, átalakították a start menüt és az asztalról eltűntek egyes ikonok, az újítások révén pedig a használat már nem csak egyszerű, de igen kellemes is lett. A korábbi, néha igen kezdetleges súgó támogató központtá nőtte ki magát, és elérhetővé vált online segítség kérése is, ha éppen szükségessé válik. Nagy meglepetés, hogy a program magyar fordítása - minden előző Windowssal ellentétben - nemhogy nem lett rosszabb az eredeti angol verziónál, hanem egyesek szerint még jobb is. Végre sikeresen el tudták érni, hogy a kezdő felhasználók és a jártasabbak egyaránt könnyen és képzeletüknek megfelelően tudják beállítani és használni a rendszert. Az XP-nek ugyan szintén nem kevés az erőforrásigénye, de egy jól konfigurált, megfelelő gépen nemhogy problémamentesen fut, hanem igen gyorsan is. A programokkal való kompatibilitási problémák minimálisra csökkentek, így a DOS-os Windowsokra optimalizált programok könnyedén futnak.

Az XP komoly előrelépést mutatott a fejlett multimédiás alkalmazások terén, így videokamerák, digitális fényképezőgépek, CD-írók kezelése már nem jelent különösebb problémát. Biztonsági elemek terén elmondható, hogy a program a mai napig komoly gondokat okoz profi hackerek számára is, mivel titkosítási és védelmi megoldásai messze felülmúlják a korábbiakat. Az internetes kommunikáció tovább egyszerűsödött, bevezetésre került egy egyszerű internetes tűzfal is, mely természetesen nem üti meg egy Symantec szoftver szintjét, de alap védelemnek mindenképpen jó.

A Windows XP-vel a Microsoft hosszú idő után alkotott igen erős szoftvert, és talán ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben igen kevés kritika is fogalmazódik meg velük szemben. Sok hozzáértő véleménye, hogy a Microsoftra már igen nagy teher nehezedett az operációs rendszerek súlyos hibái miatt, és ezt a terhet úgy tűnik sikerült jól viselniük, mert a program mindenkinek igen kellemes meglepetést okozott. Annyit azért el kell mondanunk, hogy az operációs rendszer alapja a mai napig is ASCII felületen van, mára azonban egy átlagos felhasználónak elég csak a grafikus felületen kiigazodnia. A Microsoft a korábbi DOS alapú Windowsok fejlesztését végleg feladta, a jövőben pedig kizárólag az XP generációt kívánja folytatni, nagy kérdés, milyen úton.