Siófok
- Szabadegyháza 7-0
(1-0)
:
Horváth I
,
Havasi
,
Szajcz
,
Szabó J.
Magyar Népköztársasági Kupa - 32 közé jutásért
1983.
Siófok
- H. Kiss J. SE 4-2
h.u.
:
Tieber
,
Horváth I
:
Pajzs
,
Balázs
Magyar Népköztársasági Kupa - 16 közé jutásért
1984. február 26..
Siófok
- Videoton 1-0
(0-0, 0-0, 0-0)
Siófok, 3000 néző.
:
Horváth II - Brettner, Pardavi, Onhausz, Virágh - Szajcz,
Bódi, Takács - Szabó J., Horváth
I ( 111.),
Tieber
:
Disztl P. - Csuhaj, Disztl L., Horváth, Végh - Szirják, Csongrádi,
Vadász (
Horváth F.) - Májer, Szabó, Gyenti (
Nagy T.)
Magyar Népköztársasági Kupa - 8 közé jutásért
1984. február 29.
Siófok
- Keszthely 2-0
Siófok
:
Brettner
,
Horváth I
Magyar Népköztársasági Kupa - negyeddöntő
1984. május 2.
Siófok
- Ferencváros 4-2
(2-0, 2-2, 4-2)
Siófok, 8000 néző.
Nagy B.
:
Horváth II - Brettner, Pardavi, Onhausz, Virágh - Szajcz (
Takács 69.), Belényesi,
Bódi (
,
43.
,
91.
),
Olajos - Horváth I, Tieber (
Szabó J. 91.,
94.)
:
Zsiborás - Szántó, Haaz, Jancsika - Ebedli (
Rubold 54.), Deák, Pogány,
Takács - Szabadi (
61.), Kerekes (
49.
),
Kvaszta (
Répási 93.)
Magyar Népköztársasági Kupa - elődöntő
1984. május 10.
Siófok
- Tatabánya 1-0
(0-0)
Siófok, 8000 néző.
Hartmann
:
Horváth II - Olajos, Onhausz, Takács, Virágh - Szajcz, Bódi,
Belényesi - Szabó J. (
80.), Horváth I, Tieber
:
Dombai - Tepszics, Lakatos, Emmer, Szabó L. - P. Nagy, Barabás (
Fükő 83.),
Hermann, (
Kökény 32.) - Kiprich, Plotár, Schmidt
A döntő előtt ,,Megverjük őket... Rá szoktam érezni az ilyesmire. Ahogy figyelem a győrieket, két dolog világlik ki a hangulatukból. Néhányan nagyon magabiztosnak tűnnek, egyesek meg igencsak idegesek. Ez jó jel!"
Bódi Zoltán - csapatkapitány
Siófok
- Rába ETO 2-1
(0-1)
Székesfehérvár, 17.000 néző.
Németh L.
:
Horváth II - Brettner, Olajos, Takács, Virágh - Szajcz, Bódi,
Belényesi - Szabó J. (
55.), Horváth I (
88.), Tieber
:
Kovács L. - Csonka, Judik, Szíjjártó, Magyar - Hannich,
Szepessy, Mile - Szabó O., Szentes
( 20.),
Hajszán
A mérkőzés után ,,Rengeteg tartalék van azokban, akikben hisznek és bíznak. Köszönet azoknak, akik a pályán tartottak minket. Életem legnagyobb élménye a mai nap. És gondolom, Tieberé, Szabóé, meg a többieké is. Kis csapatok is alkothatnak nagy dolgokat..."
Bódi Zoltán - csapatkapitány
15 évvel később "Jó csapatom volt. A játékosok többsége tulajdonképpen levezetésképpen igazolt oda, szépen akarta befejezni a pályafutását. Öt évig edzősködtem Siófokon, s szinte minden évben nyertünk valamit - vagy bajnokságot, vagy kupát. Sikerült egy olyan társaságot kialakítanom, amelyet könnyen lehetett mozgatni, motiválni. Nem úgy vágtunk neki a kupának, hogy megnyerjük, de - ahogy mondani szokás evés közben megjött az étvágyunk. A Kiss János SE elleni meccsünk volt a legnehezebb, csak a hosszabbításban sikerült kivívnunk a továbbjutást. Aztán kivertük a Videotont, a Ferencvárost, majd a döntőben a Győrt is legyőztük. Akkoriban nem számított igazán nagy tettnek a Fradi legyőzése, mert a zöld-fehérek abban az évadban gyengén szerepeltek. A döntő kivételével otthon játszottuk a meccseinket, s az Fradit is úgy fogadtuk, hogy tudtuk, van esélyünk. A sorozat közepén nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy a végén a kupát is megnyerhetjük, ám a finálénak már úgy vágtunk neki, hogy ott már minden lehetséges. A Győr ellen a második félidőben kitűnően futballoztunk, és némi szerencsével megnyertük a mérkőzést - kupagyőztesek lettünk."
Szőke Miklós - vezetőedző
"A hetvenes évek nagy generációjából - Karsai, Fejes, Nagy II - a nyolcvanas évek elejére már csak én maradtam hírmondónak a Videotonban. Fokozatosan épültek be a fiatalok a csapatba, viszonylag nagy volt köztem és köztük a korkülönbség. Harminckét évesen nem éreztem öregnek magam, stabil helyem volt a kezdőben, de nem nagyon láttam perspektívát a klubnál. Nem akartam messzire menni Fehérvártól, hiszen a fiam, Krisztián már a Vidiben futballozott, nagyon kötődtem a városhoz. Szőke Miklóst már játékos korából ismertem, megkérdeztem, tud-e segíteni. Egyáltalán nem levezetésnek szántam a siófoki éveket, későn érő típus lévén jó formában voltam akkor, válogatott, így nagy eseménynek számított az odaigazolásom. Amikor a Vidivel játszottunk a kupában, akkor gyorsabban dobogott a szívem... A döntőben mi voltunk a pályaválasztók, de a siófoki stadion kicsi volt, én javasoltam a vezetőknek, hogy Székesfehérvárott legyen a meccs, mindent elrendeztem a Vidi vezetőivel. Jó döntés volt, tizenhétezren voltak kint a döntőn, szinte mindenki nekünk drukkolt, és megnyertük a kupát. Aztán, sajnos, jött a Larisza... Nagyon büszke vagyok arra, hogy én szereztem a Siófok első NB I-es, és egyetlen nemzetközi kupában elért gólját egyaránt."Tieber László - 2-szeres válogatott labdarúgó
"Abban az időben egyértelműen jobb volt a Győr, ha tíz meccset játszottunk volna egymás ellen, kilencszer biztosan az ETO nyert volna. A fináléban kényszerhelyzetben voltunk, elfogyott a csapat, a kispadon már sérült játékosok ültek. Hasonló stílusban játszottunk, mint a Győr, mi is a letámadást alkalmaztuk, csak egy kicsivel alacsonyabb színvonalon. Úgy álltunk hozzá a döntőhöz, hogy a tisztes vereséggel is elégedettek lettünk volna. A Rába lebecsült bennünket, Verebes József meccs előtti nyilatkozatai már-már sértőek voltak, nagyképűen csak azt mondta, hogy ,,agyonvernek" bennünket. Nem készültünk tudatosan a hosszabbításra, vagy a tizenegyesekre, de a második félidőben úgy éreztem, nem is lesz rájuk szükség. Látszott a többieken, hogy érzik a lehetőséget a sikerre, szinte mindenki eksztázisban futballozott. Fizikálisan jobban bírtuk a hajrát, a vége előtt nem sokkal, az én beadásom után megszereztük a győztes gólt. A város vezetői elsimerték a sikerünket, díszpolgárrá avattak bennünket. Szép volt..."Bódi Zoltán - csapatkapitány