Ez a könyv az 1998-ban megjelent kötet változó utánnyomása. Azóta ugyanis négy év telt el, nem is akármilyen. Így természetesen az Orbán-korszakról szóló, meglehetősen hosszú pótlevél sem hiányozhat a végéről.

A címlap talán már sejteti, hogy lesz egy-két vadonatúj pofon benne, de talán a régi levelek sem érdektelenek, hiszen hazánk történetének több mint ezer évét ölelik át. Ön bizonyára úgy tudja, hogy Rejtő Jelnő, alias P. Howard, munkaszolgálatosként, a szörnyű orosz télben lelte halálát. Ez szerencsére nincs így, egy Lavrentyíj Beríja nevű jóembernek köszönhetően ma is kitűnő egészségnek örvend a szibériai Barguzinban, az utolsó utáni magyar hadifgolyként, gyakran összejőve kétezer kilométerre lakó szomszédjával, Van Petroviccsal, akivel ilyenkor szimbólázni szokott. Tőle tudta meg, hogy egykori hőse, Fülig Jimmy hazatelepült, és akárcsak a sakkozó Bobby Fischer (nem azonos a Hobo Fischerrel), Pesten tengeti öreg napjait. Sőt, továbbra is levelez egykori váltótársával, San Antonio főherceggel, a Boldogság szigetek uralkodójával.

Pjotr Howard engem bízott meg e levelek közreadásával, Czkit pedig az illusztrálásukkal, ám bizonyos magyarázatokkal láttam el őket a kötet végén, próbálván megfejteni, mikor kire gondolhatott. Tévézés után, lefekvés előtt egy szem bőven elég belőle, de előtte az olvasó felrázandó.