Ez a könyv az 1998-ban megjelent kötet változó
utánnyomása. Azóta ugyanis négy év telt el, nem is akármilyen. Így természetesen
az Orbán-korszakról szóló, meglehetősen hosszú pótlevél sem hiányozhat a végéről.
A címlap talán már sejteti, hogy lesz egy-két vadonatúj pofon benne, de talán
a régi levelek sem érdektelenek, hiszen hazánk történetének több mint ezer évét
ölelik át. Ön bizonyára úgy tudja, hogy Rejtő Jelnő, alias P. Howard, munkaszolgálatosként,
a szörnyű orosz télben lelte halálát. Ez szerencsére nincs így, egy Lavrentyíj
Beríja nevű jóembernek köszönhetően ma is kitűnő egészségnek örvend a szibériai
Barguzinban, az utolsó utáni magyar hadifgolyként, gyakran összejőve kétezer kilométerre
lakó szomszédjával, Van Petroviccsal, akivel ilyenkor szimbólázni szokott. Tőle
tudta meg, hogy egykori hőse, Fülig Jimmy hazatelepült, és akárcsak a sakkozó
Bobby Fischer (nem azonos a Hobo Fischerrel), Pesten tengeti öreg napjait. Sőt,
továbbra is levelez egykori váltótársával, San Antonio főherceggel, a Boldogság
szigetek uralkodójával.
Pjotr Howard engem bízott meg e levelek közreadásával, Czkit pedig az illusztrálásukkal,
ám bizonyos magyarázatokkal láttam el őket a kötet végén, próbálván megfejteni,
mikor kire gondolhatott. Tévézés után, lefekvés előtt egy szem bőven elég belőle,
de előtte az olvasó felrázandó.