Bevezető

Ha az ember egy kezén meg tudja számolni, hogy 30 éves koráig hányszor tehette ki a lábát, s a következő 15-ben is mindig feltartották vagy félreállították, akkor hajlamos arra, hogy az újabb 15-ben akkor is utazzon, amikor semmi dolga. Hiszen ezek a legjobb napok, amikor semmi dolgod. Ha már hónapokká dagadnak, a mondat visszavonandó, mert akkor isten vagy, ami nem célcsoport. Vagy munkanélküli, aki más okból pihen. Az utazás dupla öröm, nemcsak elmehetsz, de még vissza is jöhetsz. Ha a két időpont között túl nagy a távolság, már emigrációnak hívják. Évtizedekig csak a könyvek lapjain utazhattam, aztán jött a tévé, most megpróbálom összevetni őket a tapinthatóval. Elvégre az ember földlakó, még ha sok helyen úgy is néznek rá, mint egy marslakóra.

Az utazás nem más, mint humor és szabadság. Eltérni mindattól, ami szokott és kötött, csak időben kell hazajönni, nehogy szokottá és kötötté váljék, vagy túlságosan megkapargasd a dolgokat, és belelássál, hogy itt se könnyű. Azért odáig sohasem alacsonyodtam le, hogy csak enni, inni és napozni.

Mások szerint az utazás menekülés. No nem Rákóczi és Kossuth törökországi nyaralásaira és teleléseire gondolnak, se Dreyfusra az Ördögszigeten, Nagy Imrére Snagovban, Napoleonra Elbán és Szent Ilonán, amelyek már inkább a deportálás kategóriájába tartoznak, hanem miránk, közönséges halandókra, akik úgy érzik, egy vagy két hétre elmenekülhetnek a hétköznapi gondok elől. De ahogy a sláger mondja, hiába futsz, hiába menekülsz, a gondok és a gondolatok veled tartanak, vagy ha rövid időre ki is tudtad törölni a memóriádból, eléd sietnek, ha visszatérsz. Ám más tájak, más kultúrák gyakran megtermékenyítik az utazót, pláne ha nászúton van. Az elmúlt két évben minden alkalmat megragadtam, hogy elmehessek valahová. Akik ezért irigyelnek, úgyse veszik meg ezt a könyvet. Mentségem: két út kivételével én fizettem, s e kettőért is dolgoztam eleget. Csak térben utazni unalmas, az igazi, ha az időben is megteheted. De még időben, mert ahogy telik, egyre nehezebb. A fejezetek legtöbbje álcázott utazás, vissza a Rádiókabaréba, a Hócipőbe, a Heti Hetesbe, ha már csupa jubileumból állt az esztendő. S a Holt Lelkek társaságába is, meg Szárszóra, hiszen úgy is lehet az ember külföldön, ha csak kitárja az ajtaját.

A hátsó borítón néhány tanácsot adok, hogy az olvasónak ne kelljen az összes oldalt végigszenvednie, ha nem érdekli minden. Engem sajnos igen, ezért sohasem tudom, hova fogok kilyukadni. Úgy érzem, sok szervi betegségem közül az egyetlen, amely szemérmem okán kiadható, az a medence-tágulat, hogy ezen a huzatos helyen, Kárpátiában legalább annyi hatás, annyi élmény éri az embert, amitől szinte mindenre fogékonnyá válik. Prüszkölök is miatta majd negyven éve. S persze sok baj is, ami az élménynél szűkebb halmaz, de része. Ha úgy vesszük, ezek az utak pár hónapja belföldinek számítanak, hiszen kivétel nélkül mind európaiak. Útitársaim fogynak, mivel a halál meglehetősen helyhez köti az embert. A tömeges turizmus persze rémes, az én tiltakozik ellene, ezért a Mount Everestre már el se indulok, háromszáz japánnal máshol is találkozhatom. Ám egyre jobban érzem a last minute jelleget. S ne feledjük, lesz egy olyan út is, ahová nem árulnak retúrt. Egy ismeretlen orosz szerint a humor a reménytelenség udvariassága. Vagy ahogy a pesszimista mondta az optimistának a temetőben: - Na ugye!

Majd túlélte. Untatni azért nem akarok senkit, nárcisztikus természet pedig nem vagyok, a természetből a jácintot jobban kedvelem tavasszal. Azt viszont remélem, botlásaimon néhol talán elmosolyodnak generációs társaim, akik szintén későn kezdtek hajrázni, s fiaim korosztálya is, hogy milyen ostobák voltak a szüleik.

- A rendszer nem vált be, abbahagyni! - írta Királyhegyi Sztálinnak, de utódainak elég sokára kézbesítették a táviratot.

Az óra körbejár, énekelte Bill Halley, 30 év Rádiókabaré + 15 év Hócipő + 10 év Szárszó + 5 év Heti Hetes = 60. Én viszont még csak 59 vagyok, akkor egy év szabadság járna nekem.

Ajánlom ezt a könyvet egy barátomnak, Lacinak, aki már nem tudja megköszönni, és a feleségemnek, Miminek, akinek nem tudom elégszer megköszönni, hogy kibírt. Persze én is mesélhetnék. Megpróbálom.