A Kék Mauritius a világ leghíresebb bélyege. A szigetlakók szerint négy van belőle, máshol úgy húszról tudnak. Valamikor 500 volt, de a többi eltűnt, megsemmisült vagy ismeretlen gyűjtemények mélyén lappang. A bélyegek teljesen egyformák, kivéve a tévnyomatokat. Persze azok is egyformák, de belőlük jóval kevesebb akad. Szóval, ha az ember ki akar tűnni a tömegből, nincs mit tenni, el kell menni tévnyomatnak. Ma mintegy hatmilliárdnyian vagyunk, tehát ha bármiben a négy közé kerülünk, akkor másfélmilliárd egyformából tűntünk ki. Vagy ők rengetegen a nemegyformák, s mi az egyformák. A hatalom, a természet nemigen kedveli a tévnyomatokat, általában pusztítja őket. Az alacsony zsiráf, a vegetáriánus cápa, a lusta hangya elég nehezen él meg, akár az ezüsttel is megelégedő gladiátor. Persze akadnak akik pont az ellenkezőjét állítják, hogy az evolúció és a revolúció nem más, mint a tévnyomatok szakadatlan küzdelme, hisz eleinte a folyton nyakát nyújtogató zsiráf volt a tévnyomat, s aki nem követte a példáját, hanem a földön kotorászott, az hamarosan éhenveszett, mert csak a fák tetején volt lomb. Hogy miért kell kitűnni? Előszőr is nem kell, alkati kérdés. Bár a vágy mindnyájunk fejében ott motoszkál. Már csak azért is, hogy ne teljesen nyomtalanul enyésszünk el.

A kitűnés egyik lehetséges módja az utazás. Minél továb jutunk, annál kisebb az esélye, hogy a benszülöttek pont olyanok legyenek mint mi. Kivéve a gyorséttermekben és a tranzitok tax frre boltjaiban áruló benszülötteket, mert ők teljesen egyformák, ám ami még fájdalmasabb számunkra, mi is teljesen egyformák vagyunk a számukra. A címlapon is négy teljesen egyforma trikó látható, mindegyiken a Kék Mauritius. Azért nem öten vagyunk, nehogy valaki kételkedjen benne, hogy az igaziakat ragasztottuk magunkra. Darabja megér vagy 200 millió forintot. S amit kevesen tudnak, a Narancs Mauritius is annyit ér. Azt majd megírja más.