5. Magyarország és az Euro

Hazánk kapcsolata a közös pénzzel nyilván több, mint egy átlagos kívülálló országé, mivel néhány más állammal egyetemben régóta kilátásban van az ország Európai Uniós csatlakozása, aminek velejárója az is, hogy majdan a Forint is az EMU valutákhoz hasonló sorsra jut. Az utolsó fejezet az eddigi integráció körül lezajlott eseményeket veszi számba, valamint Magyarország kilátásait az EU valamint EMU csatlakozást illetően.

5.1. A csatlakozási tárgyalások és az Unió bővítése

Magyarországon - mint a kelet európai államok javában - a nyolcvanas évek végéig szocialista típusú tervgazdaság működött, mely a nyugati országoknál természetesen jóval gyengébben teljesített, így ezekben az években számos ok alapján szóba sem kerülhetett az Európai Gazdasági Közösség tagságának elnyerése. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkoriban még az EU elődjeként a szervezetnek közel sem volt a maihoz hasonló súlya, bár célkitűzései és terjeszkedése már akkor is ismertek voltak.

Hazánk és a nyugati országok a rendszerváltás után egyaránt fontosnak érezték, hogy a keleti blokk piacgazdasággá való alakulásának végére az Uniós tagság tegye pontot. A kilencvenes évek elején az akkori optimisták szent meggyőződéssel vallották, hogy az ezredfordulón a hegyeshalmi határ átlépését csupán - a mai schengeni határokhoz hasonlóan - az autópályán haladva a két út találkozásánál érezhető apró döccenés jelenti majd. Az integrálódás első kézzelfogható jeleként Magyarország 1991 végén társulási szerződést írt alá az éppen azokban a napokban megalakuló Európai Unióval. Ekkor természetesen a konkrét csatlakozás még nem kerülhetett szóba, mivel az ország az új, kapitalista rendszerű gazdaság felépítésével volt elfoglalva. Néhány év elteltével azonban már konkrétan is előtérbe kerültek a nyugati szervezetekhez való csatlakozások előkészítése, melynek keretében 1994-ben hazánk benyújtotta az Európai Unióhoz a csatlakozási kérelmet. Innentől kezdve, habár az átalakulással járó nehézségeket - mint munkanélküliség, infláció, stb. - még korántsem sikerült leküzdeni, de a piacgazdaság végül is már úgy, ahogy működött, és a gazdaság is lassú javulásnak indult, bár versenyképesnek még korántsem volt nevezhető.

A kilencvenes évek második felének csatlakozási szempontból fő feladata a gazdaság és egyéb területek minden egyes elemének "EU-konformmá" tétele volt. Ennek körébe tartozik a jogharmonizáció, a mezőgazdaság és az ipar versenyképessé tétele, a gazdasági növekedés élénkítése, az infláció és a munkanélküliség leszorítása, valamint számos egyéb teendő, ami során kellően megérünk az Uniós tagságra. Ennek a kihívásnak a sikeres megvívásához nyújtott hathatós támogatást az Unió által létrehozott tucatnyi pénzalap és támogatási program. A Phare, SAPARD és számos más programok egyaránt arra a célra jöttek létre, hogy az elmaradott keleti blokk és a majdan csatlakozni kívánó országok felkapaszkodását segítség elő a gazdaság egy-egy meghatározott területén. Az egy cipőben járó nemzetek egyébként egymást is segíteni igyekeztek a fejlődésben, így hozták létre a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Társulást is, a CEFTA-t, mely az EU előretörése nyomán jelentősen megfogyatkozott és háttérbe szorult EFTA mintájára jött létre.

A mai helyzetet szemlélve elmondhatjuk, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások nagy részét lezárta az Unióval, és csupán néhány, de nagy horderejű kérdéskör esetében kell lépéseket tennie a tagság elnyerése érdekében. Ha minden a tervezett ütemben halad, akkor a jövő év végére várhatóan sikerül befejezni az előkészítő szakaszt, és sor kerülhet a csatlakozás lebonyolításának megkezdésére. Az Uniós tagságot természetesen népszavazásnak kell jóváhagynia, illetve mind a csatlakozni kívánó ország, illetve az összes Uniós nemzet parlamentjének meg kell szavaznia, és csak ezután kerülhet sor a csatlakozási dokumentumok szentesítésére. A jelenleg kitűzött cél, hogy az első körben felveendő tagjelölt nemzetek polgárai teljes jogú tagként vehessenek részt a 2004-es európai parlamenti választásokon.

A közelmúltban éles viták bontakoztak ki arról, hogy a csatlakozásra váró országokat - a mindenkori terveknek megfelelően - egy vagy két hullámban vegyék-e fel, vagy különböző időpontokban. Magyarországnak természetesen az utóbbi verzió lenne megfelelő, hiszen ez esetben könnyen lehet, hogy hazánk lenne az első új tagállam. Végül is logikusnak tűnik a külön-külön megoldás, hiszen egy országot - történetesen mondjuk minket - miért érjen hátrány, mert egy másik nemzet elmarad a várakozásoktól. Ennek ellenére mégis bizonyos, hogy a "nagybani" tagfelvétel valósul meg, hiszen az Unió számára komoly változásokat jelent egy új ország vagy országok integrálása, és ezt a procedúrát vélhetően jobb egyszer végigvinni.

Szintúgy vannak olyan irányú elképzelések, hogy noha az újdonsült tagok az Unióban teljes jogú tagsággal fognak rendelkezni, a belépéskor egy hét év hosszúságú, úgymond átmeneti időszak venné kezdetét, ami alatt a munkaerő-áramlás kapcsán még bizonyos korlátozások lennének. Ez valószínűleg annak a magyarázata, hogy a közép-európai országok árszínvonala az Unió országai alatt van, ami a bérek terén különösen igaz, így az Unió végül is joggal tart attól, hogy a keleti olcsó munkaerő elárassza Nyugat-Európát, mielőtt a béreket sikerülne jobban közelíteni a mostani Uniós fizetésekhez.

Az igazat megvallva a 2004-es dátum nem az első, amivel bíztatják a csatlakozásra váró országokat, bár ez az időpont a korábbiakhoz képest - amikor még előbb 2000-et, ezt követően 2002-t, majd 2003-at lehetett hallani - már valamivel realisztikusabbnak tűnik. Ennek ellenére "nem kizárt" hogy a tényleges felvételre csak ezt követően, úgy 2006 körül kerül sor. Az eddigi gyakorlatot látva nem nehéz megállapítani, hogy hazánk csatlakozására mindig az aktuális időpontot követően nagyjából két év múlva fog sor kerülni. Úgy tűnik, a csatlakozni vágyó országok esetében ennyi a "lebegtetési sáv".

5.2. Hazánk Eurós kilátásai

Noha a maastrichti kritériumok, vagyis az Uniós tagság elnyeréséhez teljesítendő feltételek egybevágnak az EMU-tagság elnyerésének konvergencia-kritériumaival, az Euro bevezetésére nagy valószínűséggel az EU tagság elnyerésekor nem fog még sor kerülni. Ezt a feltevést egyébként még Uniós körökben is szinte nyíltan felvállalják, mivel ekkora méretű pénzügyi integrációt komoly előkészítő munka kell, hogy megelőzzön, ami egyáltalán nem azonos az EU tagság előkészületeivel. A becslések szerint amennyiben 2004-ben realizálódik Magyarország EU tagsága, úgy 2006-ban sor kerülhet az Euro bevezetésére. Ez utóbbi valóban reálisnak tűnik, mármint a két éves intervallum, hiszen Uniós tagként már valóban elegendő egy kétéves átállásban gondolkodni, mivel a gazdaság már a közös piac tagjává válik, és nyilván szerencsésebb minél előbb bevezetni az ott addigra már működő közösségi valutát.

Az Eurós árfolyamrögzítés terén egyébként igen jó úton halad a gazdaság. Ha megfigyeljük az elmúlt három év alatti Euro és forint közötti árfolyam-ingadozásokat, akkor igen kellemes meglepetésben lehet részünk. Az 1999 eleji starton az árfolyamot mintegy 252 forintban állapították meg, és ezt követően az arány szinte végig 250 és 260 forint között mozgott. Igen ritkán fordult elő, hogy több mint 260 forint tett ki egy Eurót, de volt olyan is, amikor ez a szám 245 volt. Összességében kijelenthető, hogy az Euro bevezetése óta hazánk valutája egy nagyjából +-2,5%-os sávban mozgott a közös pénzhez viszonyítva, ami nagyjából megfelel az első valutakígyó lebegtetési sávjának. Mostanában hallani lehetett arról, hogy a kormány tervezi egy-két év múlva, hogy a forint árfolyamát - függetlenül az EU és EMU tagságtól - az Euróhoz rögzíti, hasonlóan a dán koronához. Az előbbieket szem előtt tartva, az elképzelésnek talán van is némi valóságalapja.

A forint valutakosarát az idők során egyre inkább az Euróhoz igazították. 1999 előtt a valutakosár 70%-ban német márkát, 30%-ban pedig USA dollárt tartalmazott. Az arányok 1999-ben még nem változtak, leszámítva, hogy a márka szerepét természetesen az Euro vette át, de 2000 januárjától már tisztán 100%-ban Eurót tartalmaz. Az Euróra való áttérés viszont természetesen nem lehetséges rögtön a csatlakozás időpontjában, hiszen a forintnak először az Unió monetáris rendszerébe kell bekapcsolódnia. Az ERM 2 bevezetése és sikeres alkalmazása után kerülhet szóba a forint mindkét oldalról történő Euróhoz rögzítése, természetesen a konvergencia-kritériumok folyamatos tartásával, majd utána a magyar valuta felváltása.

A kritériumok teljesítése és folyamatos szinten tartása korántsem ígérkezik könnyű feladatnak. Az infláció csak 2000-ben szorult tíz százalék alá, az idei évre pedig jó esetben is nyolc százalék körüli becsléseket hallani, a teljesítéshez viszont maximum 3-4 százalék lehet az elfogadható mérték. Az államadósság mértéke tekintetében a határ belső felén mozgunk, 2000-ben már csak 56% volt a mutató értéke, és ez a szám szerencsére évről évre tovább csökken. A költségvetési hiány tekintetében szintén van még tennivaló, hiszen idénre is mintegy fél százalékkal magasabbat jósolnak az éppen elfogadhatónál, a hosszú távú kamatlábak pedig az infláció csökkenésével válhatnak megfelelővé. Az alábbi táblázat az utóbbi évek mutatóit foglalja össze:

A bevezetés menete valószínűleg hasonló lesz a most tapasztalhatóhoz, azzal a különbséggel, hogy a keleti országok nyilván nagyobb hajlandóságot mutatnak majd arra, hogy nemzeti valutáikat "leselejtezzék", és nagy különbség az is, hogy egy már létező, stabil valutát vehetnek a kezükbe majd a polgárok, mellyel bizonyos mértékben már meg is ismerkedtek. Ugyancsak nagy könnyedség lesz, hogy a logisztikai kihívások is jóval kisebbek lesznek a mostaninál, hiszen jóval kevesebb Eurót kell előállítani és szétszórni majd, és a lakosság a bevezetés pillanatában rendelkezni fog a kellő mennyiségű pénzzel, hiszen 2002 elejétől bárki, bármelyik bankfiókban pillanatok alatt válthat Uniós valutát. Nem utolsó sorban pedig a bevezetés menetének megtervezésekor nyilván figyelembe veszik majd a mostani átállásnál szerzett temérdek tapasztalatot is.

Az Euróbankjegyek előállítása egyébként - szemben a mostani gyakorlattal, amikor a tizenkét ország mindegyikében gyártják a valutát - minden valószínűség szerint nem hazánkban fog történni, a pénzverő várhatóan csak a magyar motívumokkal díszített Euróérméket fogja legyártani. Ennek oka, hogy a gyártáshoz új gépsorokat kellene felszerelni, ami igen költségessé tenné a nyomást, másrészt az EU-n belül megtalálható készpénzállománynak csak kis hányadát fogjuk kitenni, így a szükséges pénzmennyiség nyilván pillanatok alatt beáramlik az országba, a többit pedig az ECB néhány megmaradt nyomdája állítja majd elő.

"Az Euróbankjegyek előállításának biztonsági követelményei olyan magasak, hogy a pénzjegynyomda csak milliárdos beruházásokkal tudna megfelelni azoknak. Ugyanakkor az EU-ban a bankógyártásra többletkapacitás van, ezért az árak esnek. Egy-egy bankjegy előállítása Magyarországon 30-40 forintba kerül, másutt ennél olcsóbban lehet bankjegyet vásárolni."26

Az érmék verését természetesen inkább jobb helyben végezni, hiszen az nem uniformizált, mint a papírpénz, így amúgy is új mintákra kell beállítani az adott gépsort. Szállítása ugyancsak sok bonyodalmat jelentene, hiszen egyrészt darabszámra is jóval nagyobb állományról van szó, másrészt pedig méretük és súlyuk folytán is kifejezetten költséges és értelmetlen vállalkozás lenne külföldről hazaszállítani őket. Nem utolsó sorban, az érmeállomány jobban is cserélődik a forgalomban, mint a bankjegyek, így hosszútávon nagyobb arányú utánpótlásra lesz majd szükség belőlük.

5.3. Magyarország előnyei az Euro bevezetése kapcsán

Nyilván nem igényel különösebb magyarázatot az a kijelentés, hogy Magyarország gazdasága nagyon is jól fog járni az új valuta bevezetésével. Egyrészt maga mögött tudhat egy olyan pénzt, mely az utóbbi időben finoman szólva is gyengén szerepelt, másrészt ugyanúgy nem kell bajlódnia a pénz átváltásával és az árfolyamkockázattal, mint a közös piac többi országa. Igaz ugyan, hogy a forint még csak meg sem közelítette azt a megdönthetetlen rekordot, melyet elődje, a pengő produkált az infláció terén, de az elmúlt évtized valószínűleg senkiben sem hagyott kellemes nyomokat. A forint legújabb sorozatának kibocsátásakor egyébként az MNB kinyilvánította, hogy ez az utolsó magyar bankjegycsalád az Euro bevezetése előtt. Ezen felül hazánk minden lakosa és vállalkozása ezen a téren is ugyanazon előnyöket élvezheti, mint bármely más Uniós tagállam polgára, ezzel is nyugatibbnak érezve magát. Az utóbbi idők magyar pénzei amúgy sem mutatkoztak túlzottan hosszú életűnek. Csak hogy néhányat említsünk, a régi forint, a korona, a pengő egyaránt nem bírta néhány évtizednél tovább, és több mint valószínű, hogy a mai "új" forintra is hasonló sors vár.

Igen fontos, hogy miután az utóbbi években a kereskedelmi árak - néhány termékkör kivételével - már eléggé közel kerültek, sőt néhol meg is haladták az Uniós árakat, a magyar bérek is növekedésnek indulnának, mivel a fizetések összehasonlítgatása, és a munkaerő áramlása folytán a hazai munkáltatók is vélhetően kénytelenek lesznek béreket emelni, nehogy a képzett munkaerő faképnél hagyja őket, és a szomszédos országokban vállaljon munkát.

A külkereskedelmet megvizsgálva azért is lenne különösen kedvező egy ilyen egyesülés az Európai piaccal, mivel az export-import mintegy kétharmadát az EU piacával való kereskedelem adja, főleg Ausztria, Németország és Olaszország kapcsán, és ez az arány évről évre egyre csak nő. Igen jelentős mértékben javulna a magyar vállalatok versenyképessége is a közös piacon, egyrészt ugyanis a magyar termékek az eddiginél jóval könnyebben juthatnak ki a nyugati piacra, másrészt az ottani cégek szemében is kedvezőbb pozícióba kerülnénk, lévén a magyar cégek is a belső piac részét képeznék ezentúl.

Az Euro bevezetése nyilván nem fogja megváltani sem Magyarország, sem Nyugat-Európa gazdaságát, de mindenképpen hathatós segítség egy egységesebb piac megteremtéséhez, mely sokunk reménye szerint hazánkat is hozzásegíti a felzárkózás mielőbbi lezajlásában, másrészt hatalmas mérföldkő egy új, egyesült Európa kialakításának útján.

Előző fejezet
Irodalomjegyzék