4. Az Euro hatása a nemzetközi piacokra

A következő fejezetben az EMU-tagországokon kívülre tekintünk, megvizsgálva, hogy a külpiacokra az Euróra váltás milyen hatásokat gyakorol, illetve hogy az új közös pénz mekkora erőt képviselhet majd a nagy valuták sorában. Természetesen külön szempontok alapján kell értékelni az EU, de nem EMU-tagok helyzetét, az EU-hoz közel eső, azzal különösen élénk kereskedelmet folytató országok, valamint a távolabbi, kevésbé érintett nemzetek helyzetét.

4.1. A kimaradt EU országok helyzete

Ezen országok közé - mint arról néhányszor már említést tettünk - három nemzetet sorolhatunk, Nagy-Britanniát, Dániát és Svédországot. Az ő helyzetük azért különösen speciális, mivel az országok az Európai Uniós tagság révén inkább belpiaci kapcsolatban vannak az Euro-zóna országaival, mégis inkább külsőnek számítanak, ez pedig a kereskedelemben nyilván hátrányokat vonz majd magával. Az árfolyamkockázat és a váltási költségek eddig nyilván nem okoztak az átlagosnál nagyobb problémát, hiszen ezzel mindegyik országnak egyaránt számolnia kellett, eztán viszont az elmaradt előnyök révén könnyen az egységes európai piactól való elszigetelődés lehet a következménye az Euro elutasításának. Az országok vezetései maguk is tisztában vannak vele, hogy a kimaradás bizony kockázatos vállalkozás. Egyrészt nemzeti valutáik befolyása is nyilván csökkenni fog nemzetközi tekintetben, másrészt komolyabb versenyre való felkészülést igényel majd egy EMU-tagországgal való vetélkedés, főleg egy másik EMU-tagországgal szemben, de nem utolsó sorban Unión kívüli partnerek esetén is. A problémát egyébként igen találóan fogalmazta meg egy dán politológus a helyi tévében:

"A dánok régi dilemmája, hogy ha csatlakozunk, nem esznek-e meg a nagy országok. De ha nem csatlakozunk, nem esznek-e meg még inkább?"22

A kérdés a fentiek után adja magát: ezen nemzeteknek vajon miért érte meg jobban saját valutájuk megtartása az Euro ellenében? Anno, a görögöknél a válasz egyértelmű volt, hiszen nekik az EMU-tagság volt minden vágyuk - amint ezt a későbbiekben be is bizonyították - csak éppen az előírt konvergencia-kritériumok egyikének sem voltak képes megfelelni. A maradék három ország esetében viszont ennél jóval komolyabb okokat kell keresnünk, hiszen ezek a nemzetek minden tekintetben egyértelműen Európa elitebb feléhez tartoznak, így ilyen problémáik nemigen voltak. A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy ezen országok lakosai igencsak meg vannak elégedve a jelenleg használatos fizetőeszközzel, és nincs kedvük felcserélni azt egy bizonytalan újra. Másik indok lehet a túlzottnak vélt egységesedés iránti ellenszenv. Az angolok estén ez már említésre került, náluk mind a kormány, mind a közvélemény többsége az Euro ellen voksolt. A másik két ország esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet, Dániában a kormány a közös valuta mellett állt, de a népszavazás mégis elutasította azt. Svédországban mind a közvélemény, mind a politika megosztott, de egyelőre ők addig halogatták a határozott döntést, míg végül is egyelőre kimaradtak.

Az elszigetelődés azért is érdekes, mert a leginkább bezárkózottnak tartott franciák is bevezették az Eurót, bár nélkülük a közös pénz valószínűleg örök ábránd maradt volna. Akad azonban olyan európai nemzet is, mely nem csak az Eurót, de magát az EU-t is elutasította. Norvégia és Svájc népe a kormányok többszöri próbálkozása ellenére sem volt hajlandó "aláírni" a csatlakozást. Utóbbi olyannyira függetlennek kíván lenni, hogy csak most jutottak arra a pontra, mikor az ENSZ csatlakozásról esetleg hajlandók tárgyalni. Ezek a nemzetek nyilván sokat hangoztatják, hogy az EU-n kívül maradás nem döntötte romba gazdaságaikat, viszont Norvégia valószínűleg nagyságrendekkel kevésbé lenne meghatározó nemzet, ha véletlenül nem találnak nem csekély mennyiségű olajt a tengerben, míg Svájc végül is joggal mondhatja: "Miért integrálódjunk a többiekhez, mikor mindenkinek nálunk van a pénze?"

A helyzet a dánok esetében azért is különösen furcsa, mert ők elméletileg - bizonyos szempontból - az Euro-zóna tagjainak tekinthetők. A dán korona ugyanis már vagy húsz éve, egészen pontosan 1982 óta a német márkához van rögzítve, vagyis 1999 óta az Euro és a dán korona közt ugyanolyan fix árfolyam létezik, mint az Euro és bármelyik tagdeviza között.

A következő néhány év fő kérdése minden bizonnyal az lesz, hogy a kormányok és a közakarat továbbra is megmakacsolják magukat, vagy pedig, látva az Euro nyújtotta előnyöket, illetve azt, hogy a közös valuta, a saját nemzeti fizetőeszköz elvesztésén túl gyakorlatilag semmilyen hátrányt nem jelent senkire sem, megbékélnek az integrálódás gondolatával, és ha nem is örömünnep közepette, de támogatják az új valutát.

4.2. A közeli szomszédok

Akiket kívülállóként a legjobban érint az átállás, azok mindenképpen az EU-hoz közeli, országaival jelentős kereskedelmet folytató nemzetek. Gazdasági értelemben a bevezetésnek tulajdonképpen nincsenek rendkívüli hatásai, csupán az eddigi nyugat-európai valuták sokasága eztán egyként jelentkezik. Természetesen jelentős könnyedség lesz a külkereskedelemben, hiszen amit eddig öt-hat féle valutában kellet nyilvántartani, illetve köztük átváltani, azt ezután elég egyetlen pénznemben tartani, ami olyan szempontból is jótékony lehet, hogy aki eddig meghatározott országokkal folytatott csak külkereskedelmet, annak ezután némileg egyszerűbb lesz új piacokat szereznie az EMU-n belül, hiszen nem kell tartania az átváltási és árfolyamveszteségektől.

Kihatással van az átállás természetesen ezen országok lakosságára is, mivel a nyugat felé megvalósuló turizmus kapcsán, no meg persze tartalékolási célokból is, igen sok ember jelentős vagy kevésbé jelentős EMU tagvalutával is rendelkezik. A pénzek egy része devizaszámlán van tárolva, többsége azonban készpénzben, így ezekben az országokban is komoly felkészülést igényel a valutaállomány lecserélése. Természetesen a tagállamoknál lényegesen kisebb mértékű akciók illetve szervezés szükségeltetik, de nagy könnyelműség lenne félvállról venni az átállást. Az Euróra való váltás lebonyolításánál itt szinte kizárólag a bankszféra, illetve némileg a pénzváltók érintettek, hiszen fizetőeszközként nem fog a közös pénz szolgálni, így nem is nagyon jöhet szóba más. Az átállást egyébként televíziós beharangozó reklámok is hirdetik, figyelmeztetve a lakosságot az időbeni átváltásra.

9. ábra - Unicef plakát az aprópénzek adpmányozása céljából

A kereskedelmi bankok többsége 1999 januárjától kínál Euro számlavezetést ügyfeleinek. Az átváltás a gyakorlat alapján ezekben az országokban is ingyenes, hasonlóan a tagországokban, bár törvény már nem írja elő, csak a nemzeti jegybankok ajánlják. Az átváltás legegyszerűbb módja, hogy a készpénzzel rendelkező személy Eurószámlát nyit, majd erre fizeti be márkáját, schillingjét, líráját, illetve amilyen bankjegyekkel rendelkezik. 2002. január 1-je után pedig már fel is veheti róla akár a teljes összeget - Euróban. Kérdés azonban, hogy mi történjen a külföldi érmékkel, melyekkel a bankok köztudottan nem foglalkoznak. Nos, magyarországon csupán egy bank, az OTP vállalta, hogy ideiglenesen foglalkozik aprópénz bevételével, de azok közül is csak néhánnyal, és tetemes, 25%-os jutalék felszámítása mellett. Néhány szervezetnek azonban eszébe jutott, hogy noha az egy személy tulajdonában lévő fémpénz nem képvisel nagy értéket, együttes értékük óriási mennyiség, éppen ezért akciókat szerveztek, hogy az emberek ajánlják fel aprópénzeiket adományként, mivel sok más értelmes dolgot amúgy sem tudnának tenni velük. Hazánkban például minden nagyobb bankfiókban megtalálható a Unicef ebből a célból felállított gyűjtőládája és plakátja. A pénz beváltásának másik lehetséges módját kínálja néhány nagyobb kereskedő. Magyarországon például a Skála & Centrum áruházlánc akciót hirdetett, melynek keretében a vásárlók márkáért, schillingért illetve líráért is vásárolhatnak. Az árfolyamokat természetesen úgy állapították meg, hogy azért legyen valami hasznuk az üzleten, de nem térnek el nagymértékben a banki árfolyamoktól, így láthatóan nem az átverés a céljuk. Az akció végül is logikus, hiszen igaz, hogy némileg rosszabbul járunk, mint a banki megoldással, mégis sok ember, főleg idősebbek számára könnyedség lehet az, ha nem kell érdeklődni a körülményes bankszámlanyitásról, költségekről, jutalékokról, kamatokról, hanem egyszerűen vásárlási utalványt vesznek valutáért, amit aztán majd levásárolnak.

A bankok egyébként nyár környékén az "In-Currency"-ben (EMU-tagdevizában) vezetett számlákat Euróra írták át, innentől kezdve pedig előbb még csak lebeszélték az ügyfeleket az IC-számlák nyitásáról, majd az év vége felé egyes helyeken már kizárólag Eurószámla nyitására volt lehetőség. A pénzintézetek december 31-éig igérik a pénzek ingyenes átváltását, néhol pedig az újévet közvetlenül megelőző időszakban csekély jutalékot számítanak fel a tagországok valutáinak befizetése után.

Érdekes, hogy az angol elutasítás ellenére néhány nagyobb Brit áruházlánc azt tervezi, hogy üzleteiben Euróval való fizetést is lehetővé tesz. Ez különösképp azért jelentős, mert ez komoly jele annak, hogy noha az angolok - sok más országgal egyetemben - szívükkel saját valutájukra, nevezetesen a fontra szavaznak, eszük már nekik is kezdi azt diktálni, hogy a közös pénz bizony olyan gazdasági lehetőségeket rejt magában, amiket szintén nem könnyű visszautasítani.

"A The Guardian című brit napilap által megkérdezett 38 kereskedelmi hálózat közül tizenkettő közölte: 2002. január 1-jétől valamennyi üzletében, vagy legalább a legnagyobbakban lehet majd fizetni a közös európai valutával. [...] A Marks and Spencer áruházlánc illetékesei a brit lapnak elmondták: azzal számolnak, hogy az idegenforgalmi látványosságok közelében lévő üzletekben jelentős számú turista fizet majd a közös pénzzel. - Harminc olyan üzletünkben, ahol különösen sok turista fordul meg, külön pénztárgépeket állítunk forgalomba. A többiben a vásárlók az ügyfélszolgálati irodákban fizethetnek majd a közös európai valutával - mondta az üzletlánc szóvivője."23

4.3. Az Euro versenyképessége a világpiacon

A világ különböző piacain az Euro bevezetése után három pénz lesz jelen, mint vezető valuta. A dollár, mint az amerikai és általában világkereskedelmi piacon szereplő valuta, az Euro, mely elsősorban Európa és az azt körülvevő országokban lesz igen elterjedt, és a Yen, mely a távol-keleti piac fő értékmérője. Világpénz szerepet eddig egyértelműen a dollár játszott, mivel a nagy nyugati valuták - mint angol font, német márka, francia frank, svájci frank - pontosan a mögöttük álló piac nem túl nagy mérete miatt képtelenek vezető szerepre törni, noha teljesítményük felvette a versenyt a tengerentúli pénzzel. Az európai piac egységesedével, és ezen vezető pénzek egyesítésével viszont az Euro hosszú távon már komoly mértékben veszélyeztetheti a dollár mai szerepét, és könnyen babérjaira törhet. A EU piaca ugyanis bizony sok tekintetben az USA piacán felül teljesít. A lakosság száma önmagában még nem döntő tényező, hiszen nagyságrendileg megegyezik a két piac populációja, de a világ GDP-je és a világkereskedelemből való részesedése, és más egyéb mutatók alapján is maga mögé utasítja az amerikai és a távol-keleti piacot egyaránt.

10. ábra - A három piac összehasonlítása a lakosság, a világ GDP-jéből való részesedés, valamint a világkereskedelemből való részarány tekintetében24

Az itt látható összevetésben jól megfigyelhető, hogy az Unió az említett három mutató terén számottevő előnyre tesz szert mindkét vetélytárssal szemben, és noha a Japán piac adatai természetesen közel sem foglalják magukba az egész délkelet-ázsiai piac teljesítményét, a fölény még akkor is igen érezhető lenne. Az Euro egyébként meglehetősen ijesztő startot produkált, mivel nagyjából két évig folyamatos esés jellemezte a dollárhoz viszonyított árfolyamát. Az 1999 januári indulásnál 1,08 dollárban határozták meg a váltási árfolyamot, de ez az arány előbb esni kezdett, aztán szép lassan a mérleg nyelve átbillent a másik oldalra, majd az Euro tovább esett és az igen szerény 0,84 dolláros mélypont elérése után indult csak igen lassú növekedésnek.

Az Euro jó nemzetközi szereplésének esélyei azonban nagyban függnek az Eurót használók megelégedettségétől, és az Európán belüli sikerektől. Ha ugyanis a külső szemlélők egy stabil, közkedvelt valutát látnak benne, mely a világ legnagyobb egységes piacát szolgálja ki, akkor esély van arra, hogy az amerikai piac esetleges megtorpanása láttán - amelyre a mostani recessziót mutató elemzések és a sajnálatos események kapcsán van esély - egyes kereskedők, multinacionális vállalatok az Eurót helyezik előtérbe, komoly versenyhelyzetet teremtve ezzel, mely végső soron képes lehet megtörni a dollár évtizedek óta tartó egyeduralmát.

4.4. A "tizenharmadik" ország

Amikor az ember arról beszél, hogy az átállás miként érinti azokat az országokat, melyek majd az új valutát használják, nyilván kizárólag a tizenkét EMU-tagországra gondol, noha ez a réteg nem csak ezen nemzetek köre. Természetesen vannak olyan törpeállamok is amelyek szintén Eurót használnak majd, mint Monaco (volt monacói és francia frank), Vatikán és San Marino (volt vatikáni és olasz líra), de tekintsünk most el ezen banánköztársaságoktól, hiszen "belterületi" jellegük révén az átállás a tagországokhoz hasonló menetben zajlik majd.

Kérdés azonban, hogy miként érinti az Euro megszületése azokat az államokat, melyek ugyan rendelkeznek saját hivatalos fizetőeszközzel, a közforgalomban lévő pénz azonban mégis valamelyik nyugati valuta, leginkább német márka. Kelet-Európa szegényebb területein, mint például Albánia, Moldávia, Románia, Ukrajna, Jugoszlávia egyes részein szinte teljesen fizetőképes az a személy, aki német márkát tart magánál. Románia magyarlakta vidékein a mai napig szívesen látott pénz a forint, és nem csak a látogató magyarországi rokonok és turisták részére, de a belső forgalomban is.

11. ábra - 1 bosnyák konvertibilis márka

Bosznia-Hercegovinában például olyannyira speciális a helyzet, hogy az ottani hivatalos fizetőeszköz nem más, mint a konvertibilis márka, melynek árfolyama mindenkor a német márkáéval egyezik meg. A jövőben Boszniában továbbra is ez a pénz marad a fizetőeszköz, melynek árfolyamát az Euróhoz rögzítik a német márkáéval megegyező 1,95583-as átváltási árfolyamon. Montenegróban még ennél is tovább mentek, ott a jugoszláv dinár után ugyanis most ténylegesen a német márka a hivatalos pénz, így a valuta megszűnésével az Euro lesz az autonóm köztársaság hivatalos fizetőeszköze.

A német márka cseréje azért is kap különösen nagy hangsúlyt, mivel ebből a pénzből van a legnagyobb állomány az EU-n kívül, már ami az Euro valutákat illeti. A hivatalos becslések szerint 280 milliárd márkányi készpénz található Németországon kívül, ami többszöröse az országon belüli mennyiségnek.

Szinte lehetetlen megjósolni, hogy azokban az esetekben, ahol a hivatalos pénzen felül használatosak a nyugati valuták, továbbra is a régi, nemzeti valuta marad-e a fizetőeszköz, vagy pedig a lakosság gyorsan alkalmazkodik az új helyzethez, és rögtön az Eurót kezdi használni. Valószínűnek tűnik azonban, hogy párhuzamos periódus ott is hamar ki fog alakulni, hiszen a márka utánpótlása megszűnik, és lassanként mindenhol kivonódik a forgalomból, de az átállás üteme mindenképpen jóval elnyúlóbb lesz az Unión belülinél. Vigyázzunk tehát, ha valaki felteszi nekünk a kérdést, hogy az év végén megszűnik-e a német márka. Lehet, hogy a válasz nem is olyan egyszerű.

Előző fejezet
Következő fejezet