Bevezetés

Hazánkban a rendszerváltás után sorra alakultak ki a nyugati piacgazdaság intézményei, azonban a hirtelen bekövetkező súlyos gazdasági problémák sok éven keresztül visszavetették a gazdaság egyes területeit. Egyik ilyen szektor volt a lakossági hitelezés, mely évtizedekig jól működött, azonban a kamatok és az infláció emelkedésével súlyos válságot élt meg. A bankszektor liberalizációja után ezért a bankok zöme hitelezési tevékenységét nem is igen terjesztette ki a lakosságra, ugyanis a gazdaságossághoz szükséges hitelkamatokat szinte senki sem fizette volna meg. Így aztán a hitelezés ismételt elterjedésével a kilencvenes évek végéig várni kellett, amikor az infláció egyszámjegyűvé válása már a lakossági szektor számára is elviselhető hitelkamatokat tett lehetővé. A bankok ezután sorra jelentek meg a lakossági piacon is, és hiteltermékeik palettája folyamatosan színesedett, sőt, mára már nem pénzügyi szereplők is beléptek a piacra - természetesen bankok közreműködése által.

A lakossági hitelezés manapság egyik legjobban felfutó ága a hitelkártyák piaca, mely az elmúlt évben több mint háromszázezer új ügyfelet üdvözölt. A felfutás egyre nagyobb lendületet vesz, azonban a szektorban mégis, mintha valami nem lenne rendben. Az ügyfelek száma egyre több, a kihelyezett állomány egyre növekszik, a lakosság azonban még nem tette helyére a terméket. Ha egy nyugat-európai vagy amerikai polgár meghallja a "credit" szót, kiadásainak egy lehetséges finanszírozási formájára gondol. Feléjük természetes dolog, hogy autót, lakást, háztartási eszközöket az ember hitelre vesz, amennyiben pillanatnyilag nincsen rá fedezete, de jövedelmi helyzete lehetővé teszi, hogy az előre eszközölt vásárlást utólag a bank felé vissza tudja fizetni. Magyarországon ezzel szemben az ember a "hitel" szó hallatán adósságra, kamatokra, üres pénztárcára és fizetési felszólításokra gondol, ugyanakkor egyes ügyfelek törlesztési hajlandósága is némileg aggályos. Másrészt a magyar piac jövedelmi helyzetéből adódóan sem elég érett még ahhoz, hogy a bankok széles körben tudjanak hiteleket kihelyezni, ennek következtében a mindennapi használatra szánt hitelkártyák sokszor áruhitel módjára végzik.

Jómagam 2001 óta a CIB Bank Lakossági Hitelezési Főosztályán voltam portfolióelemző, nem sokkal ezelőtt pedig a Lakossági Termékmenedzsment Főosztályon dolgozom folyamatelemzői munkakörben. Sok száz hazai kollégámmal együtt magam is azon dolgozom, hogy ezeket a fogyasztói szokásokat megismerjem, valamint hogy milyen módon lehetne elősegíteni azt, hogy az ügyfelek a hiteltermékeket kellően ismerjék és rendeltetésüknek megfelelően használják azokat.

A dolgozatban bevezetés gyanánt megismerhetőek a külföldi és hazai bankkártya-használati szokások, tendenciák. Részletesen foglalkozom a lakossági hitelezés szerepével és folyamatával, a bírálati módszerek meghatározásával. Külön fejezet foglalkozik a hitelezési tevékenység eredményességének visszamérésére, mindezeket természetesen a hitelkártyák szemszögéből vizsgálva. A dolgozatban található mintaportfolió, és az ahhoz kapcsolódó valamennyi számítás - mind a termékkialakításnál, mind a visszamérésnél - természetesen nem valós termék eredményeit mutatja, csupán egy általam kitalált és levezetett ismertetés. Végül pedig megpróbálom megérteni a piac jelenlegi tendenciáit, a bankok és a fogyasztók jelenlegi és jövőben kívánatos viselkedési formáit.

Tartalomjegyzék
Következő fejezet