2. A bankkártyák használata

2.1. A kártyák használata a nemzetközi piacokon

Mára már a fejlett országokban mindennapossá vált a kártyával való fizetés. Az Egyesült Államokban olyan népszerűségre tett szert, hogy a tulajdonosok szinte elválaszthatatlan részét képezi a plasztiklap. Ebben természetesen jelentős szerepe van az elfogadói hálózat kiszélesedésének, tekintve hogy szinte mindenhol lehet fizetni kártyával, talán az újságost és a taxit kivéve. Így egy átlag amerikai polgár zsebében nemigen lapul kétszámjegyűnél nagyobb összeg egyszerre, sőt sokhelyütt a nagyobb címleteket - 50 és 100 dolláros - nem is fogadják el fizetéskor, más kérdés hogy ebben a dollár hamisíthatósága is komoly szerepet játszik.

"Egy amerikai piackutató intézet 2003-ban is feltette gondosan kiválasztott szegmenseinek az idétlen, de örökzöld kérdést: ’Mit vinnének magukkal egy lakatlan szigetre?’ A válaszadók 13,8 százaléka a bankkártyát írta be a kérdőívre. 2001-ben ez az adat még kisebb volt 10 százaléknál, ami azt jelzi, hogy azóta sokat javult az amerikaiak humorérzéke. Vagy tényleg úgy gondolják, hogy minden lakatlan szigeten van már ATM, talán pont arra a magányos pálmafára felszerelve, amelyet a karikatúránál olyan jól ismerünk. A mágnescsíkos vagy mostanában már csipes lapocska életünk részévé vált, sőt együtt élni is megtanultunk vele."7

Nyugat-Európában a kártyák elterjedése nem volt olyan robbanásszerű mint a tengerentúlon, ami az öreg kontinens lakosságának konzervatívabb attitűdjéből is következik. Idővel azonban a lakosság megismerte és megkedvelte a kártyát és annak előnyeit. A kártyák népszerűsége és használatuk mértéke azonban korántsem egységes, melyben a gazdaság fejlettsége és egyéb tényezők egyaránt szerepet játszanak.

1. táblázat - Bankkártyák száma és használatuk egyes európai országokban8

A kártyák száma a lakosságra vetítve látható, hogy leginkább a nyugat-európai viszonylatban is legfejlettebb államok esetén - a Briteknél a Benelux államokban és Németországban - a legmagasabb, bár érdekes, hogy még ennél is magasabb arányt képviselnek az ibériai félszigeten, pedig az ottani gazdaság fejlettsége azért még nem éri el a legfejlettebbek színvonalát. Lényegesen kisebb arányban terjedtek el a kártyák az északi államokban, viszont az ottani kártyatulajdonosok ezzel ellentétben nem mondhatóak inaktívnak, az első négy helyezést ugyanis négy északi országnak sikerült elérnie, egyúttal ők egyedül értek el száz feletti értéket az egy kártyára jutó fizetési tranzakciók száma esetén. Az európai kártyapiac manapság egyébként töretlen fejlődésen megy keresztül, ami egyrészt a közép-kelet-európai országok felfelé törekvése eredményez, másrészt a nyugati piac sem mondható még telítettnek.

"A növekedés üteme - amint az várható volt - az EU-hoz frissen csatlakozott közép-kelet-európai országokban a legnagyobb. [...] Ezen országokban mindössze 1992-93 körül alakult ki modern lakossági bankrendszer, és a kezdeti években a kártyahasználat csupán ATM tranzakciókat jelentett, noha már fizetésre is használhatták volna. Nyugat-Európában a debitkártyákkal történő fizetések száma 30-40%-kal emelkedik az Ír, Spanyol és Svéd piacokon, melyeken viszonylag későn kerültek a kártyák bevezetésre. A korai elfogadók - Belgium, Dánia, Franciaország, melyek a 80-as évek közepén már kiépítették nemzeti hálózatukat - a növekedés üteme 9-15%."9

A további fejlődés azért is valószínű, mivel a kommunikáció, a turizmus és a technikai fejlődés virágkorát éli, a fiatalabb lakosság számára pedig a kártyahasználat már szinte természetes dolog. Az utóbbi években az interneten is megjelent a kártyával való fizetés lehetősége, ami ugyan manapság még gyerekcipőben jár, a netes vásárlás és kereskedelem terjedése azonban több mint valószínű, hogy a kártyapiacra is élénkítőleg fog majd hatni. Az utóbbi időben már kifejezetten internetes vásárlási célra jelentek meg virtuális bankkártyák, melyek tulajdonképpen csak egy kártyaszámot testesítenek meg, maga a plasztik, esetleg kartonlap csak az ügyfél számára jelzi, hogy "van egy kártyája" azzal ugyanis fizetni nem lehet, csupán meg lehet adni a rajta lévő számot vásárláskor.

2.2. A kártyák kialakulása és használatuk Magyarországon10

A magyar lakosság - elsősorban történelmi múltjából eredően - jóval később került abba a lehetőségbe, hogy a bankkártyák rendszeres használatát meghonosítsa semmint azt nyugat-európai társaink tehették. A magyar bankok ugyanis csak a rendszerváltást követően kezdtek bankkártyák kibocsátásába. Az első években azonban továbbra is inkább egzotikumnak számított a kártya, használata nem volt elterjedt. Ekkoriban sokszor előfordult még, hogy egy üzlet pénztárába állva kifejezetten snassz volt előkapni a pénztárcából kártyánkat, ezzel ugyanis inkább ellenszenvet váltottunk ki a pénztárosból valamint a sorban mögöttünk állókból, nyilván a kártyával járó "macera" miatt. Ez a beidegződés és idegenkedés olyannyira jellemző volt, hogy még a kilencvenes évek legvégén is az egyik elektronikai nagyáruház - nevezzük nevén, a Media Marktról van szó - betelepülésének első két évben a pénztáraknál nagybetűkkel volt kiírva, hogy itt bizony kártyát nem fogadnak el, noha a kasszáknál a vásárlók zöme nem kis összegeket hagyott ott (az ügyfelekhez való hozzáállásuk egyébként is egy külön történet).

Az elfogadóhelyek és ATM-ek elterjedése - utóbbiban főleg az OTP és a Euronet Bankomat névre keresztelt szövetség jeleskedett - azonban jótékonyan hatott a piacra, és a kilencvenes évek közepén érezhetően fejlődésnek indult az üzletág. Szintén fellendülést hozott a jogalkotók azon rendelkezése, hogy a közalkalmazotti béreket kötelezően csak bankszámlára lehetett utalni, mely tömeges számlanyitási és kártyaigénylési hullámot indított el. Mivel a kilencvenes évek elején már létezett elektronikus kártya és POS-terminál (magyarul elektronikus leolvasó), így hazánkban szinte mindenhol ilyen eszközök kerültek telepítésre, ennek következtében gyakorlatilag nincs olyan elfogadóhely, ahol csak dombornyomott kártyát fogadnak el, külföldön azonban még jó eséllyel találunk ilyen helyeket. Magyarországon szinte kizárólag a Visa és a Mastercard termékei versenyeznek a piacon, a többi társaság (AmEx, Diners és saját logós) kártyái nem érik el az 5%-os részarányt sem. Az elfogadóhelyeken, mely mára már 27.241 üzletet, 2.909 ATM-et és további 9.646 POS-terminálon keresztüli készpénzfelvételi lehetőséget jelent (pl. postán vagy bankfiókban) a két vezető társaság kártyái egyenlő mértékben használhatóak, de a többi márka is több ezer helyen elfogadott, elsősorban a külföldi vendégek miatt.

2003 végén összesen 6 millió 235 ezer kártya volt forgalomban, vagyis a lakosság jelentős része már rendelkezik a termékkel, a magyar kártyahasználók zöme azonban még mintha mindig nem lenne tisztában a kártyahasználat valós előnyeivel. A statisztikák alapján jól látható, hogy a lakosság a bankkártyát elsősorban készpénzfelvételre használja, magyarán még midig csak azt az előnyt látja benne, hogy számlánkra utalt fizetésünkért nem kell besétálnunk bankunkba, elég csak a munkahelyünknél található ATM-ig. Ez az arány ugyan javuló tendenciát mutat, de 2004 első félévében a tranzakciók összegének még így is csak mindössze 11%-át éri el a kártyával való fizetés, a tranzakciók száma azonban már jóval kedvezőbb, a műveletek 41%-a vásárlás. A statisztikát kellően alátámaszthatjuk magunk is, elég csak megfigyelni fizetési időszakban az ATM-eknél kígyózó hosszú sorokat.

"Ami a bankkártyák felhasználási lehetőségeit illeti, az egymillió lakosra jutó ATM-ek száma Kelet-Közép-Európában 2002-ben 232 volt, miközben az EU-ban jócskán meghaladta az 500-at. Az elfogadóhelyek sűrűségét tekintve még nagyobb a lemaradás: régiónk legfejlettebb országaiban tavaly ezer főre kevesebb, mint 4.000 elfogadóhely jutott, miközben az EU-ban ugyanez az érték csaknem 13 ezer volt. Ez részben alátámasztja, részben magyarázza azt, hogy térségünkben ma még alapvetően készpénzfelvételre használják a bankkártyát."11

2. ábra - Kártyatranzakciók számának alakulása12

A kártyákkal történő tranzakciók azonban igen jelentős összeget mozgatnak meg, a 2003-as évben az össz forgalom nem kevesebb, mint 4.220 milliárd forint volt, ami 164 millió műveletből adódott össze. A debit és credit kártyák tranzakció számát tekintve elmondható hogy egyelőre a hitelkártyákat még nem használják annyit, mint a debit típust. A forgalomban lévő 934 ezer hitelkártyára összesen 8 millió 192 ezer darab művelet jut az első fél évre, ami mindössze havi 0,73 tranzakció, míg az 5 millió 291 ezer darab debitkártyát csaknem 155 milliószor húzták le, ez pedig 2,44 tranzakció/hó. A megmozgatott értéket nézve sem jobb a helyzet, a 118 milliárd forint hitelkártyánként 126 ezer forintot jelent, míg a 4.097 milliárdos debitkártya forgalom 774 ezret. Természetesen figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a hitelkártya használata nem korlátlan, hiszen hitelkerethez van kötve, sőt a kártya használata egyben hitelfelvételt is jelenthet, amit sokan csak szükség esetén használnak ki.

Előző fejezet
Következő fejezet